A technika ördöge nem alszik

No, elnézést a szünetért, a bejegyzések hiányának több oka is van, kevésbé érdekesek mint nem volt elég időm, vagy nem éreztem magam alkalmasnak, hogy viszonylag szórakoztató módon írjak. A napi 4-6 óra alvás a fizikai munkával le tudja darálni egy kicsit az embert. De technikai okok is voltak, ami már viccesebb.

Az úgy volt, hogy tojást akartam főzni, minek következtében még az internet is elment az egész lakás-komplexumban ahol lakom, akkora áramszünetet csináltam. :D A tűzhely levágta a biztosítékot, de nem ám csak a lakásomon belülit, hanem a fő-fő biztosítékot, ami a három lakást védi. Ez viszont akkor még ismeretlen helyen tartózkodott, úgyhogy volt némi keresgélés, telefonálás a villanyszerelőnek, aki az elektromos rendszert kiépítette. Most már tudjuk, hol van, de én a biztonság kedvéért inkább nem használom a tűzhelyet... ez csak vicc volt, Anyukám, mielőtt feladnál postán egy fazéknyi paprikáskrumplit. :)

Valamint, ha már a technika ördögének felemlegetésénél tartunk, szomorúan tudatom, hogy tragikus hirtelenséggel eltávozott az élők sorából az autóm. Na jó, az autó amit főleg én használtam. Egyébként nem is alattam adta meg magát. Az ír srácok ugrottak el vele Ashburtonbe, és hazafelé, már itt a közelben elkezdett elég ijesztő hangokat kiadni magából. Nem vagyok autószerelő, de elég nyilvánvalóan valami mozgó alkatrész a motorban. Mindenesetre elvitték az autószerelőhöz másnap, aki fel sem nyitotta, hanem kijelentette, hogy ennek annyi, motorcserés, ami többe kerülne, mint amit az autó ér (23 éves Nissan Primera). Galamblelkűbb egyénekben talán felmerülne, hogy majd biztos szereznek nekem egy másik autót, vagy mégis megcsináltatják ezt pár száz dollárért, de én sejtettem, hogy mi lesz a reakció a farm részéről. Ott van a másik intern-ök részére biztosított autó, egy szebb napokat látott Toyota Corolla, alig van benne több 300 ezer kilóméternél, akkor használjam én is azt, így már öten. Hát, köszönöm szépen, inkább nem. Már a Primerával is úgy voltam, hogy bár én veszem bele a benzint (persze vagy háromnegyed tankkal rohadt le...), de mégis furcsa érzés volt vele öncélúan közlekedni - ha mondjuk csak úgy mehetnékem volt, a hegyekbe vagy épp a tengerpartra, mert ugye koptatom, miközben nem az enyém. Eredetileg is úgy terveztem, hogy veszek saját autót, csak miután a fenekem alá tették a Primerát, nehéz volt megtalálni az önigazolást, hogy miért is kéne másikat venni. Most már könnyebb dolgom van. :) Elkezdtem -na jó ez így nem igaz, mert már eddig is aktívan böngésztem a használtautó hirdetéseket, de eddig csak amolyan kirakat-vásárlás jelleggel, most meg már élesben. Találtam is egy igazán szimpatikus jelöltet -többet is, de egy különösen megmozgatta a fantáziámat. Többet nem mondanék róla, már csak babonából sem, meg hogy meglepetés legyen, de annyit elárulhatok, hogy az autók iránt fogékonyaknak szerintem tetszeni fog. Hm, úgy beszélek róla, mintha már 100% lenne a döntésem, pedig még élőben nem is láttam. Ehhez viszont le kell küzdeni a munkarendemből fakadó technikai nehézséget, miszerint délután hatig dolgozom, autót nézni meg ötig mehetnék, ráadásul Christchurchben van, ami kb. egy órányira van. Magyarul csak a szabadnapjaim jöhetnek szóba az viszont ezen a héten hétvégére esik, ami meg az eladónak nem jó épp, úgyhogy sakk-matt. Legközelebbi szabadnapom hétköznapon január 20.-a. Kicsit frusztrál, hogy mi van, ha addig eladják, nem vagyok jó vásárló ebből a szempontból. Ha valamit elhatároztam, kinéztem, nincs türelmem szépen végigjárni a boltokat, megkeresni a legjobb ajánlatot, hanem hirtelen felindulásból vásárolok. :) Mindemellett eddig még egyik komolyabb választásomat sem bántam meg, legyen az autó vagy hangszer.

Tisztában vagyok vele, hogy aki nem olvasta a hírleveleimet, annak most pár részlet nem teljesen tiszta, milyen ír srácok, milyen lakások, stb. Mindjárt erre is rátérek, de inkább egy másik posztban. Igyekszem akkora adagokban írni, ami 5 perc alatt elolvasható. Senkit nem riogatnék 2 oldalas posztokkal, a tüsszögős panda-videó és társai is azért (is) olyan népszerűek, mert 20 másodpercet mindenki be tud zsúfolni a napirendjébe. :)

Az előző részek tartalmából - 1. rész

Akkor rögzíteném a tényállást, nyomozatilag.

November elsején este tíz körül felszálltam egy repülőgépre Bécsben -a sofőrszolgálatért köszönet Máté barátomnak- ami elvitt Dubaiba, ott átszálltam egy másik gépre, ami röpke 19 óra repülés után -két közbenső megállóval- eljuttatott Christchurch város repterére, ami Új Zéland déli szigetén található.

Ekkor helyi idő szerint itt már november harmadikát írtunk, köszönhetően a 12 óra időeltolódásnak. Itt jegyezném meg, hogy a gyakran felmerülő "Most ott mennyi az idő?" kérdésre a válasz roppant egyszerű, az otthoni időhöz csak 12 órát hozzá kell adni, tehát itt Új Zélandon hamarabb kezdődik és ér véget egy adott nap, vagy akár az adott év. Tehát ha otthon 8 óra, 5 óra 20, fél 2 után 5 perccel stb. az idő, akkor itt is, csak a másik... Mindez addig lesz így, amíg az itten napforduló miatt valamikor állítunk egy órát. Valamerre. Felkészült vagyok a témából... :)

Naszóval. Hogy a fenébe kerülök ide? A rövid és tárgyilagos válasz szerint ez egy szakmai gyakorlat, amit megpályáztam és elnyertem. Jogilag munkavízumom van, ami egy évre szól, és azt rögzíti hogy Dairy Farm Assistent-ként, azaz tejelő tehenészetben dolgozhatok. Tehát nem végezhetek legálisan másfajta munkát. A szakmai gyakorlat nem ösztöndíj alapú, hanem a munkahelyemtől kapok fizetést, órabér alapon. A pályázatot egy magyar programszervező segítségével állítottam össze, bár őt egy másik, amerikai programnak köszönetően találtam meg. :) A pályázat és a kiutazás minden velejáró költségét maganak kellett finanszírozni. Akit esetleg konkrét technikai részletek érdekelnének, az keressen meg, szívesen elmesélem.

A kevésbé rövid válasz szerint pedig szakmai és élettapasztalatot gyűjteni vagyok itt, magyarul a marháskodás érdekel. :) Szóval az úgy volt, hogy végzést követően rövid hatósági állatorvosi zsákutca kitekintés után egy álmatlan éjszaka eldöntöttem, hogy megpályázok egy, az ehhez meglehetősen hasonló programot, az USA-ban. Ez volt az Ohio Program fedőnevű gyakorlat. Túl messzire nem mennék vissza az időben, de lényeg, hogy egy évet töltöttem egy észak-floridai, holstein-fríz tehenetek tartó farmon, aminek meglepő módon North Florida Holsteins (Észak-floridai Holstein) a neve. :) 2011 és 2012 májusa között itt éltem és alkottam, de főleg dolgoztam. Heti hat nap, reggeltől estig tehenekkel. Még a ház körül, ahol laktam is tehenek legeltek. Ennek ellenére vagy tán éppen ezért nagyon megkedveltem a tehénkéket, még ha néha mindent meg is tesznek az életed megkeserítéséért. Meg aztán azt ugye már leírták, hogy 1 liter tej előállításához hány liter vérnek kell átfolynia a tőgyön (asszem négyszáz, de javítsatok ki ha tévedek), de én arra is kíváncsi lennék, hogy 1 liter tej legyártása közben hány kiló úgynevezett tehéntrágyát nyom ki magából, de személyes tapasztalatom alapján az a gyanúm, hogy az érték megközelítőleg tart az Avogadro számhoz (hatszor tíz a huzonharmadikon ugye). Na, szóval nehéz tisztának maradni a közelükben. :)

De mégis, mégis, úgy jöttem haza Amerikából, hogy csakatehén. Na hát erre lett egy szintemindencsaktehénnem munkahelyem kicsit több, mint egy évig, ahol nem is éreztem magam rosszul, de a tehenek hiánya csakugyan szorongatta ifjonti szívemet, egészen addig, míg el nem kezdtem nézelődni lehetőségek után. Néhány kitérő után rátaláltam fent nevezett magyar programszervezőre.

És ezzel a kör bezárult...

Folyt köv, de most megyek aludni. :)

Blogindító poszt

... avagy mi a fenéről is szól (majd talán) ez a blog.

Sziasztok, Dávid vagyok, 26 éves, alkoholista állatorvos. Bár minden bizonnyal ezen blog olvasóinak 99.9%-a az ismerőseimből áll majd, ha véletlenül idetévedne valaki a random gomb által, gondoltam ennyit azért elárulhatok magamról. Meg persze, ahogy a címből talán sejthető, jelenleg Új Zélandon tartózkodom, méghozzá egy szarvasmarha-telepen töltök internship-et, azaz gyakorlatot.

Rögtön egy megjegyzés - bár az ismerőseim túlnyomó többsége beszél angolul, néhány potenciális olvasó nem, és őket sem szeretném elidegeníteni, ezért ha bármikor idegen kifejezéseket használnék, akkor azt mindig fordítással együtt teszem majd. Szóval aki érti az angolt, az kérem ne érezze hülyének nézve magát. :)

Miért jött létre ez a blog? Először is, mert ahogy a rádiókabaréban is megmondták, "igény az vóna rá". Remélhetőleg könnyebben kezelhető lesz így a rendszer, mint ha emaileket írogatok amik aztán a Bejövő mappák süllyesztőiben végzik. Másodszor, talán -mondom talán, így gyakrabban és összességében többet fogok írni, többet hall majd rólam, akinek úgy tartja kedve. Harmadszor, mindenféleképpen arra ösztönöz majd, hogy többet fényképezzek. Igen, sajnos ehhez is plusz motiváció kell, még itt a világ egyik legszebb országában is. Elárul valamit a fényképezési szokásaimról, hogy egy év floridai időtöltésről -igen, ott is voltam, ott is tehenekkel dolgoztam- vagy 100 fényképet sikerült készítenem. Egyeseknek egy combosabb balatoni nyaralás alatt összejön ennyi, de mindegy. :) Szóval talán kicsit motiváltabb leszek, hogy megoszthassam  veletek az élményeket.

Miről fogok írni, és miről nem fogok írni? A másodikkal kezdem. Nem lesz napi bejelentkezés, csakazértis-ből, ha nincs miről írni, akkor nem írok. A "reggel felkeltem, reggeliztem, dolgoztam, ebédeltem, dolgoztam, lefeküdtem aludni" az nálam a nincs miről írni kategória. Viszont terveim szerint igyekszem beszámolni majd az érdekesebb történésekről, legyen az szakmai (állatorvosi), vagy civil. Valamint próbálok egy kis kitekintést adni Új Zélandról, az országról, emberekről, életstílusról. Mindezt a saját szemszögemből, a teljesség igénye nélkül. Nem fogok a wikipedia babérjaira törni. :)

Röviden talán ennyi. Zárszónak pedig még annyit, hogy kommentelni lehet, sőt kéretik, akár technikai jellegű dolgokkal kapcsolatosan is, például hogy megfelel-e a betűszín, méret, fárasztó-e a szemnek stb. Próbáltam valami elfogadható külalakot hegeszteni a blognak, de adok a nálam jobb stílusérzékkel és kreativitással megáldott emberek véleményére. :)

Hamarosan jön a folytatás, vagyis inkább a kezdet, először egy gyors felzárkóztató a most csatlakozó olvasóknak, majd pedig valós időben sugározzuk műsorunkat. :)